Világra jövetelem


Megszületni nem volt nehéz
gyermeknek lenni csoda.

Szépen sorban meglátogatott
a teremtő nemzetek egész sora.

A zene, a hangok beavattak,
majd pajtásaim a fátyol alatt,
mindent megmutattak.

Elültették bennem az erőt a szenvedéshez
majd eljött az idő, és én megmutattam
hogy hű vagyok.

Kértem az emlékezést, vérrel és sebbel.
Feketére karcolt érzelemmel.

Vendégségbe hívtam a Napot.
Évekig mesélte, hogy ereje
nem másban ragyog.

Később a Nyolcakat hívtam,
pecsételt szövetséget írtam,
így lettek mesteremmé.

Új-utazás. Halmozott tapasztalás.
Nincs megbocsájtás, csak belátás.

Hitem kevés. Írni kell, vérrel sebbel.
Bevésni renddel javított cselekedettel.

Vállamra ültettem a szárnyas-macskát.
Amit nem látok karmolja át: a baloldalát.

Szakított helyet, rést a falon
irány a Pokol mondta vadon.

Nem hallottam, de mentem
és míly érdekes, azon a sötét helyen
-magamra leltem.

Csontokat, vért, húst, zsírt, és bőrt.
Anyám tudd, gyermeked kitört.

A fenevad, az a rémséges patás
ládába tette kincseimet, a tapasztalást.

Folyton neki adtam, nem ő vette el
rend ellen csak az vét, ki ember.

A tolvaj én voltam, mert mit
magamba hívtam eltitkoltam.

Érte kellett mennem, kinyitottam
a bűnök szentélyét. Nem volt nehéz.

Velem volt a Nap, velem voltak a
Nyolcak, s a Szárnyas démon ütemet adott.
Nem felejtettem el ki vagyok.

Háromszor kell elhagyni a kijáratot.
Hittel, reménnyel, szeretettel
ez ad megértést igaz érzelemmel.

2009. 04.12.