Pár szó az energiáról és az érte folyó játszmákról

  Működésünk, energetikánk, egészségünk harmóniája annak eredményeként alakul, ahogyan a test-lélek-szellem hármasa képes a négy őselemmel való működésre. Ha minden őselem rendszeresen táplálja a testünket a szellemünket és a lelkünket is, akkor a szervezet optimálisan állítja magát az univerzum adományaihoz, a test a szellem és a lélek is képessé válik az energiának megnyílni, befogadni és elengedni azt. Tudatossága nő, és a játszmák szemben álló érdekeit megtalálja önmagában. Fölfedezi a célok harcát a benne élő párkapcsolatban, s látja, hogy pontosan úgy működik, ahogyan arról gondolkodik. Amit arról elhisz. Az eredendő férfi – nő konfliktust. Megérti, hogy ez az erőtér terjed ki a környezetére, ahol tagja egy vagy több csoportnak. Fölfedezi, hogy ez a nagyobb csoport, egy mégnagyobbnak része, akár egy nemzeté, mely szemben áll más nemzetek érdekével. És így tovább.. Számára az élővilágnak is van ellensége, a földlakóknak is vannak ellenségeik.. Számára van isten és van ördög. Szerinte van aki épít és van aki rombol, mert van aki ad és van aki elvesz. Aki a játszmában van, a jó és gonosz harcát éli. Teremt és rombol, vagy talán hárítja azt.
Aki rálát a játszmára, felek harcát látja. Azt látja, hogy a cél  nem a játszmázó ellenfelénél van, hanem a felek egyesítésében. Az energia nem szerezhető meg anélkül, hogy ne veszítenénk ugyanannyit. Ezért vezet az energia bármiféle felhalmozása veszteségekhez. Aki az egyik életterületen felhalmoz, a másikon bizonyosan hiányokkal küzd. Ez jelentheti azt, hogy a felhalmozni képes "tőkés" ember boldogtalan, de jelentheti azt is, hogy aki a felhalmozást tűzi ki célul képtelen az élet más szépségeire figyelni. Azokból nem tud töltődni. Előbb utóbb súlyos veszteségek érik. A cél, hogy az egyén képes legyen a kozmikus energia befogadására. Befogadni és egyénisége szerint megosztani azt. Minél nagyobb csatornán képes fogadni azt, annál inkább a bőség árad rajta keresztül.
Születésünk pillanata nagyban meghatározza érzékelési készségünket. A rendelkezésre álló energia befogadására genetikai állományunk határokat szab. Úgy alakulnak ezek a határok, amilyen határok között az emberiség a végtelen kozmikus rendet felfogni képes.
Mint ahogyan jelenlegi ismereteink szerint a különböző évszakok befolyásolják, hogy mennyi energia érkezik a Napból a Földnek, úgy a mindenséget átszövő energiát is megszűrjük magunknak amikor anyagunkat létrehozzuk. Abba a formába öntjük, amit a szüleink képesek számunkra megalkotni. Egy tökéletes forma helyett egyfajta fogadó formát alkot a kollektív emberi tudat, ami a szülők egyéni hiedelmei szerint tovább változik. Így az eredendő harmóniában rendelkezésre álló energia mennyiséget egyik hiedelemháló a másik után szűri, árnyékolja. Mint ahogyan saját anyagunkat mi hoztuk létre, úgy saját anyagunkkal mi magunk rendelkezhetünk, s arról is döntést hozhatunk, hogy hiedelemhálóinktól megszabadulunk. Ez a szabad akarat kinyilvánítása.
Mindaz, amit nem szabad akaratunkból teszünk a háló működését erősíti. Harmóniánk gyermek korban a legsérülékenyebb, hiszen teljes egészében a környezetünkre vagyunk utalva. Környezetünktől függ, miféle tudást sajátíthatunk el. Legtöbbünk mellett nem voltak tapasztalt és bölcs segítők, akik oltalmazni képesek a fejlődő és minden irányban nyitott gyermeki egyéniséget, ahol személyiségekre szakadva működik a túlélő ösztön, szemben az öröklét tudattal. A morál, szemben az erkölccsel. A bűnös és az áldozat. Mindezen aspektusok viszonya attól függ, hogy a személyiségszerkezetet érő energetika mely részei vannak árnyékolva a hiedelemhálóval, és ezek mely életterületen hatnak. Egyénenként más és más sérülést hozhat, így más és más élethelyzetben válik kiszolgáltatottá az ember.
Ha a személyiség sérül, sérül az önbizalom, s emiatt az igazról igaztalant, a rendről rendetlenséget feltételezünk, egészen addig, ameddig el nem kezdjük a harmóniát helyreállítani. Ez egy új esély, ugyanis itt az ősi ösztönös harmónia hitrendjét alakítjuk át tudatos rendre, mely az emberiség fejlődésének  áttörő erejű változása. Szellemünk, amely anyagunkat megalkotta, tudatunkkal működik együtt, tudatunk a segítőnk abban, hogy hiedelmeinktől megszabaduljunk, s lelkünk, ösztönös erőnk, vagy érzelemvilágunk ne legyen hiedelmeink kényelme, vagy éppen kényelmetlensége szerint kiszolgáltatva.
Szeretné az ember, ha árnyék nélkül hozzáférhetne a fényhez, ám ehhez az ősi egyensúly rendjét elengedhetetlen betartani. Aki mindent szeretne, annak a mindenért kell tenni, s nem is akármit, hanem mindent. A rend itt ugyanis azt jelenti, hogy a tudat nem önmagáért, hanem a mindenért bírja teremtésre az ösztönt, a lelket, vagy ha úgy tetszik a női energiát.
A tudat, a teremtő, a férfi energia, a gondolat dönt arról, hogy mit helyez előtérbe, az egészet, vagy az egyént. Az emberiség  fejlődésének történetében eddig jórészt az egyént választotta.. Amikor az egyént választja, érzékelését beszűkíti, s csak az anyagi képességei szerint felfogható valóság szerint teremti meg tudatos vágyait önmaga számára. Az ösztön, az érzelem, a női energia teremtő erejének apró töredékét használja fel ilyenkor, a nagyobbik rész  a tudat alatti tartományban mozgó gondolatminták materializálásán fáradozik, s ez legtöbbször nem más, mint a kollektív öntudat által manipulált vágyak valóra váltása. Vagyis a sok kicsi én, összeáll egy nagy erővé. Ettől az emberiség önzése növekszik és nem az értéke. Ha az egyén tudatosan nem önmagát, hanem a teljes emberiséget tekinti Egy-nek, akkor a kollektív egészet akarja gazdagabbá tenni. Amikor az egyén az egész felé nyit, akkor képes önmagát felismerni bárki emberfiában, így a kollektív teremtő ösztön rombolás nélkül segít valóra váltani kitűzött feladatait, ugyanis a tervben nem szerepel az „akár mások kárán is” elve, így az egyetlen áldozat, amit meg kell hoznia, az az önzésről való lemondás. Aki így képes az  életben feladatát megtalálni, az egy életen át tartó bőségre és virágzásra szavazott, és arra, hogy megélheti, mi az Örök.
Az emberiség anyagába vésett evolúciós (állatias) program, a túlélésért kialakult önérdekű beállítottság tudatos folyamat eredményeként bevilágítható, így áthangolható az örökké létező isteni teremtő mintára. Az emberek dolga, hogy ezt a hangolást önmagukon elvégezzék, félelmeikből, szorongásaikból származó cselekvési mintáikat megváltoztassák, gondolataikat megtisztítsák. Aki ezzel dolgozni kezd, hamarosan segítségre lel. Megtapasztalja az életbe szőtt isteni programot, a véletlenek játékát, a meglepetéseket, a derűs pillanatokat.
Fontos megérteni az integrációs folyamatot, melyben feltárul a test a lélek és a szellem együttes munkája, a teremtési folyamatok egymásba kapcsolódása, a lélek szeretetének ereje, mely hozzá segít a szellemi teremtés anyagi világba való integrálásához.
A Harmónia iránytűjének használata örvénylő mozgást indít el az egyén gondolkodásában, képessé válik meglévő energiáit megőrizni, kimerültség nélkül érzékelni, szembesülni és az árnyékszövő életútspirált fényessé tenni. Cselekvő stratégiával, bűntudat nélkül, építő gondolatainak erejével napról napra tudatosabban lesz képes a hétköznapok részévé tenni az energiát, a szeretetet és a harmóniát. 

Minden, amit teszünk, gondolunk és érzünk, együttes erővel hozza létre a világunkat. Nem mindegy tehát, hogy öntudatlanul, vagy tudat által vezérelve tesszük mindezt. Ha felelősséget vállalunk az érzéseinkért, hajlandóak vagyunk szembesülni az ösztönös cselekedetek eredményeivel, akkor éberebb figyelemmel leszünk képesek ellenőrizni a gondolatainkat és az érzelmeinket is. Tudatos cselekedeteink harmóniába hozhatók az érzelmeinkkel, ha megfigyeljük, miféle érzelmi motiváció előzi meg a cselekvést s hogyan vélekedünk a kezdeti motiváció eredményeként kialakult helyzetről.

Láthatatlan működésünk sok energiát felemészt, előnyére válik minden embernek, ha megismeri és használja belső harmóniájának forrásait, hogy cselekedetei kimerültség helyett elégedettséghez vezessék.
A szeretet, és a szabadság, ami az eredendő emberi terv szerint az önálló gondolatalkotás képességének hajtóereje.

Szeretettel: KA-M