A Napút emlékére


*

Az ember 
magja  
aranygömbben lakik,
az univerzum egyik női
szentélyében.




Képes arra,
hogy a gömb falára 
olyan világot vetítsen magának
amilyet elhisz.


Világa 
Önnön gondolata
egészen addig,
míg egy napon kíváncsi lesz
Isten gondolatára,
amiről megbizonyosodik.


Ekkor látja,
honnan indult,
hol tart, és hová érkezik.
Járja egy ideig, majd
ráébred arra is,
hogy  drámai útja
csupán
egyetlen Isteni pillanat.

Az ember
valami nagy,
aminek része vagy,
arany, örök és fényes.


2012-12-12

Kopcsó Andi Macskaszem