Ár - adás


Januári szél fúj,
megint változást hoz.

Az országban valami óriási frissülés kezdődik el.
Áporodott pókhálós anyagok kerülnek a napra.
Gondolat fertőző látványformák lelepleződnek.

Lesznek emberek, akik többé nem érnek oda,
ahol eddig otthona volt a rontásnak.
Nem érik el, fizikai akadályokba ütközik,
persze mindenki folyton gyürkőzik...

Ára van annak, hogy lelepleződjék,
de az ár rendelkezésre áll.
Az ár , melynek gátakat szabnak gondolatok,
olyanok, amik tanult érdek szerint valók.
Az ár elsöpri és kiszabadítja a fényt.
Az ár érzelmekből fakad, bátorságból.

Az ár láthatatlan.

Az ár nem emberekből verődött forradalmi tömeg,
az ár megállíthatatlan,
az ár a tudásból fakadó cselekedet,
mely más dolgába nem árt.

Az ár egyirányba rendeződött ismeretből fakadó folyam.
Az ár lemossa a fényről a ragacsos mocsarat,
ami újra levegőt kaphat,
otthona évezredek óta van annak.

Az árat fizetni kell,
de amiért az ember fizet,
azért cserébe valamit hazavihet..

2012. január