Mágikus Ember és a szeretet



Az emberi érzékelés hétköznapi értelmében testünk legkülső burka a bőr, úgy hihetnénk, hogy ezen kívül megszűnünk létezni. Ez természetesen nem így van. A fizikai test elképesztően sokféle formában folytatódik, leírhatatlan bonyolult rendszereken keresztül kapcsolódunk az univerzum energiájához, és leírhatatlanul bonyolult rendszereken keresztül egymáshoz mi emberek.

E kapcsolódásokat elsősorban érzelmeinken keresztül éljük, vagy nem éljük attól függően, hogy ezek az érzelmek valósak, vagy véltek. A vélt, hiedelmeken keresztül való kapcsolódás nem felel meg az igaz valóságunknak, tanult, vagy „idomított” szokásainkon keresztül kialakult elvárás rendszerek eredményei, melyek elzárva tartanak. A bölcs ezért örül a véletlennek, s tudja, hogy nincs véletlen, csupán ember által előre nem vélt esemény. Nincsenek véletlenek, egy meglátás, amit közhely szerűen ismételgetünk. Jó ha tudjuk, a közhelyek fontos bölcsességek, ellenérzést azért váltanak ki, mert nem éljük át a bennük rejlő tudást, közhely marad, ha úgy engedjük őket átsuhanni a fejünkön, hogy közben a két fülünk között eső tartományban nem történik semmi. A véletlenek legtöbbször humoros formában kacsintanak ránk, egy-két ember, vagy kisebb közösségnek okot adnak egy jó pillanatra. Magunk teremtjük véletleneinket, apró kis lehetőségeket a felismerésre, saját anyagi ragaszkodásunk mértéke szerint, ami elvezethet a tragikus véletlenek sorozatához.

Létezik egy valós lényünk, valós érzelmekkel, az ember által vélt elvárások fátyla mögött. Ez a szentély az anyag rabságában szenvedő lélek számára láthatatlan, a szellemiséggel való találkozásra képtelen. A felfoghatatlansága miatt legszívesebben úgy nevezem energia. Ebben az energiában információk milliárdjai vannak, olyan információk, melyet az egyénnek nem feladata sem felfedezni sem megérteni. Ez az emberiség kollektív feladata, ez magyarázza az egységtudat vágyát. Az egyén felelőssége, ehhez az energiához eltalálni, fölfedezni, és leginkább érezni, ugyanis ezt az energiát a mindent átható feltétel nélküli szeretet élteti. Nem létezik forgatókönyv, ez játék, mely az egyéni megoldások, az egyén által teremtett környezet feltérképezése, emberi kapcsolatainak vizsgálata, önmaga kíváncsisága által játszató végig.

Olyan ez, mint a kincskeresés, ahol az első lépés nem a kincs, hanem a hajózás, a tájékozódás, és a gödrök ásása. A felfedező nem szenvedni indul, hanem szenvedéllyel, nem eltéved, hanem kalandozik, és amikor az első kincsért leás, nem aggódik amiatt, hogy csupa szutyok lesz.
Iránytű az útra: Bárkiről bármit gondolok, az önmagam vagyok. Bárki bármit mond rólam, az ő maga.
Az ember igaz valósága szerint nem létezik gyűlölet, nem létezik háború. A gyűlöletet érző valójában a szeretet hiábavalóságát érzi, s ha ezt fölfedezte, már nyomon van. A háborúzó nem hisz a békében. Még a békeharcos sem. Sokszor emiatt erőszakosan hal meg.

Aki bízni tud a békében, hamar egyensúlyba kerül. Hogy mi kerül egyensúlyba ilyenkor? Az örök ellentét, a férfi és a nő, az árnyék és a fény, az erős és a gyenge, a jobb és a bal. 
Minden.
Szeretettel: KA-M