LASSAN MEGÉRKEZEL
El tőlem, el idegen!
Hidegen jöttél, kitalált már előre
az emberek kara,
s mire beléd jutottam
eladtad magad.
Aláírtad a passzust, hogy
jogok és kötelességek illetnek
engem, benned!
Külső erők rángatják tetteid,
Édes kis Marionett, fejed fölött
kereszt, nézd meg: -Napot jelent neked!
Kilógó cérnaszálakon bólogat
igent a fejed.
Én választottalak,
vedd észre, Magad vagy
a többit nem kérem.
El tőlem idegen,
nem létezel,
éled, mi tőlem elzár
nem tudlak megmenteni.
Egy kád zselé, aloe-vera, égésre.
Mi legyen?
Virágok szirmait sajtoltam olajjá,
füledbe tetted.
A hülyeség drága,
fizetik helyetted,
nem vagy már árva.
Eladtad magad, ennyi az ára.
Idegen menj el, nem tartozol
igaz családba.
Ha a kígyó ember volna, bőrét
levedlené, nem volna elég az sem,
ha a szemét becsukná, nem volna sötét
úgy sem, ha a hangját megmutatná
nem hallaná meg egy sem.
Mert a földet, amelyet megkapott
elátkozták és megtörték
nem hiszed el, de megtörtént,
s meg kell találnod
a ráolvasott kód fonákságait,
majd a küszöbön állva,
igaz színére váltva,
megérted,
nincs rajtad kívül semmi,
csak a pillanatok folytatása,
mi Tőled idegen.
Egy vagy velem.
2009. július 20.